OSHO gondolatok mindennapra 2016. december 17.

Névtelen „Tao a neve annak, amit nem lehet megnevezni, a névtelenség neve – akárcsak az Isten vagy a dharma, vagy az igazság vagy a logosz. Ezek csupán az emberi tehetetlenség megnevezései.” Neveznünk kell valahogy, meg kell szólítanunk valahogy. A tao az egyik legcsodálatosabb név, amelyet az ismeretlennek adtunk, mert tökéletesen jelentés nélküli. Az Isten szó nagyon jelentőségteljessé vált, ezért veszítette el az értelmét. Imádhatod Istent, de nem imádhatod a taót, nincs képe. Egy kőképet talán nem tudsz imádni, de abban a pillanatban, hogy azt mondod: „Isten”, egy finom kép születik benned: ott ül valaki egy aranytrónon, irányítja az egész világot, egy nagyon bölcs ember fehér szakállal meg mindennel, egy apafigura. De a taóval semmilyen figura nem jelenik meg. Ebben rejlik az elnevezés szépsége, hogy semmilyen fogódzót nem ad. Nem ad semmilyen ürügyet arra, hogy a képzeletedhez fordulj. A tao csodálatosabb név, amelyet az ismeretlennek adtunk. Értelemmel bír, mert jelentés nélküli, nem jelent semmit. Minden jelentése az út – nem egy valamilyen célhoz vezető út, hanem az, ahogyan a dolgok vannak. Forrás: OSHO Mindennapra Meditáció csak neked! (Személyre szabott, születési horoszkóp alapján készülő gyógyulást segítő meditáció)