OSHO gondolatok mindennapra 2016. február 5.

Szükségletek és vágyak "Vágy sok van, szükséglet kevés. A szükségleteket ki lehet elégíteni, a vágyakat soha. A vágy megőrült szükséglet. Lehetetlen kielégíteni. Minél jobban próbálod kielégíteni, annál többet és többet akar." Egy szúfi történet elmondja, hogy amikor Nagy Sándor meghalt, és feljutott a mennyországba, minden terhét magával cipelte az egész királyságát, minden aranyát, gyémántját – természetesen nem valójában, csak ideák formájában. Rendkívül nagy terhet rótt rá az, hogy ő volt Nagy Sándor. A kapuőr elnevette magát, és megkérdezte: - Miért cipelsz magaddal ekkora terhet? Nagy Sándor visszakérdezett: - Milyen terhet? Akkor a kapuőr adott neki egy mérleget, és beletett egy emberi szemet a mérleg egyik serpenyőjébe. Azt mondta Nagy Sándornak, hogy tegye minden terhét, minden nagyságát, kincsét és királyságát a másik serpenyőbe. Ám az az egy szem súlyosabb maradt, mint az egész királyság. A kapuőr így szólt: - Ez egy emberi szem. Az emberi vágyakat tükrözi. Nem lehet őket kielégíteni, bármilyen nagy a királyság, és bármilyen mérhetetlenek az erőfeszítéseid. Akkor a kapuőr egy kevés port hintett a szembe. A szem azonnal hunyorogva lecsukódott, és elveszítette minden súlyát. A megértés egy kevéske porát kell belehinteni a vágy szemébe. A vágy eltűnik, és csak a szükségletek maradnak, melyeknek nincs súlyuk. Szükséglet nagyon kevés van, és mind csodálatos. A vágyak csúnyák, és szörnyeteget csinálnak az emberekből. Őrültté teszi őket. Amint kezded megtanulni, hogyan válaszd a békét, máris elég egy apró szoba, elég, egy kevés élelem, elég néhány ruha, elég egy szerető társ. Forrás: OSHO Mindennapra