OSHO gondolatok mindennapra 2016. június 8.

Istentisztelet „Az istentisztelet hozzáállása olyasvalami, amit belül kell érezni. Az emberek teljesen elfelejtették, mit jelent valójában az istentisztelet.” Az istentisztelet egy gyermek szívén át közelít a valósághoz – nem mérlegelve, nem számítgatva, nem elemezve, hanem tele csodálattal, végtelen bámulattal. Úgy érzed, rejtélyek ölelnek körül, érzed a rejtett jelenlétét, érzed, hogy a dolgok nem azok, amiknek látszanak. Tudod, hogy a látszat csupán a felszín, hogy a látszaton túl valami nagyon fontos rejtőzik. 7Amikor egy gyermek a pillangó után szalad, az az istentisztelet. Vagy amikor váratlanul egy ösvényre bukkan, és meglát egy virágot – egy közönséges gyomvirág, de a gyermek mély csodálkozással áll előtte. Vagy amikor egy kígyóra bukkan, és meglepődik, energiától duzzad. Minden pillanat hoz valami meglepetést. A gyermek semmit sem vesz magától értetődőnek, ez az istentisztelet hozzáállása. Sose vegyél semmit magától értetődőnek. Amint magától értetődőnek kezded tekinteni a dolgokat, megállapodsz. Gyermekséged eltűnik, meghalnak a csodáid, és amikor nincs csoda a szívben, akkor nem lehet istentisztelet sem. Az istentisztelet azt jelenti, hogy az élet olyan rejtélyes, hogy valójában nincs mód a megismerésére. Túllép a megértésen, minden erőfeszítésünk kudarcot vall. És minél jobban igyekszünk megismerni, annál ismeretlenebbnek tűnik. Forrás: OSHO MIndennapra