OSHO gondolatok mindennapra 2016. november 9.

Eljátszatlan zene „A szanszkritban a náda szó azt jelenti: „zene”, de a spanyolban azt jelenti: „semmi”. Ez is egy csodálatos jelentés, mert az a zene, amelyről én beszélek, a semmi zenéje, a csend zenéje. A misztikusok eljátszatlan zenének nevezik.” Létezik egy zene, amely magától létezik, amely egyszerűen ott áramlik rejtetten a lényünkben: ez a belső harmónia zenéje. Létezik egy zene a külső szférában is – a csillagok, a bolygók harmóniája, a létezés egésze olyan, mint egy zenekar. Az emberi lények kivételével minden összhangban van egymással, minden egy hatalmas harmónia része. Ezért van annyi kecsesség a fákban, ahogy az állatokban és a madarakban is. Csupán az emberiség lett kellemetlen, és ennek az az oka, hogy fejleszteni próbáljuk magunkat, azon igyekszünk, hogy valamivé váljunk. Abban a pillanatban, hogy a valamivé válás vágya megszületik, kellemetlenné válsz, kiesel az összhangból, mert a létezés csupán azt akarja, hogy legyél, a valamivé válás egyfajta láz az elmében. Az emberi lények sosem elégedettek. Ez az elégedetlenség teremti a kellemetlenséget, mert az embereke tele vannak panasszal és semmi mással. Az emberek ezt akarják meg azt akarják, és sosem elégedettek, ha megkapják, akkor többet akarnak. A „többet” állandósul, az elme folyton többet és többet kér. A valamivé válás emberi betegség. Abban a pillanatban, hogy eldobod ezt a vágyat, hirtelen meghallod a zenét. És amikor az a zene szétárad, végigáramlik benned mindenütt, azután túlcsordul rajtad másokhoz, megosztássá válik. Ez a buddhák kegyelme. Tele vannak belső zenével, harmóniával, és a harmónia túlcsordul, más embereket is elér. Forrás: OSHO Mindennapra Meditáció csak neked! (Személyre szabott, születési horoszkóp alapján készülő gyógyulást segítő meditáció)